Lefogyhatnék 59 évesnél, Miért vagyok furcsa?

Tulajdonképpen a jóindulatú szexizmusról beszélünk most. Eszményítik, dicsérik a célpontot, mi mindenre képes ő, csodálatba csomagolják a vele szemben támasztott szikáran szigorú követelményeket, hogy ha nem teljesít, akkor azokhoz képest kevésnek bizonyuljon.

Megint nem egyéni játszmákról, hanem társadalmi mérvű viszonyokról van szó.

Ebben a rafinált hatalmi manőverben, amelyet a körülöttünk élő emberek tömegesen és jórészt önkéntelenül, a közeg üzeneteinek gyanútlan végrehajtóiként űznek, a lenyomásnak a trükkös idealizálás a módja. Ha te ennyire nem vagy ilyen, mint ahogy én elképzellek, ami feladatot rádmérek, akkor relatíve egy kalap szar vagy.

Ezért kétélű minden anyák napi meg nőnapi köszöntő, meg Müller Péter-féle rajongás, hogy a nők bizony, bizony angyalok, és a botladozó és kusza férfilelket ők, lám, micsoda nagyvonalúsággal…! Az anyák éjjel virrasztanak, fáradtságot nem ismernek, feltétel nélkül szeretnek!

Nők nélkül hol lenne a világ, ők fogyni kre alkalyn lefogyhatnék 59 évesnél az út végén Máté Péterha mi, esendő férfiak egyszer esetleg megjavulunk majd Zámbó Jimmy. Az ő ölelő karjuk, amint a bánat redőit elsimítják a homlokunkról… — ó, a nénikéteket nektek!

Megint a hatalomról van szó, arról, hogy ki osztja a feladatot, ki definiál kit. Én mondom meg férjként, hogy neked mi mindent kell csinálnod, hogy jó feleségnek, anyának érezhesd magad, hogy elégedett legyek veled.

Ezek a normák gyanúsan az én kényelmemet szolgálják egyébként.

Hát te olyan ügyes, erős vagy! Túlleszel ezen is! Te felállsz! Te megbocsátasz!

Fogod a hozzávalókat, és szépen egyesével leméred őket, felírogatod magadnak. És mindent külön, magában, "pucéran", csont, héj, mag stb.

Te felneveled egyedül a kilenc gyereket! Neked ez öröm, vagy nem szereted a gyerekeidet? A nők mindenre képesek! Én mondom meg neked, aki napi tíz órát szerkeszted a blogot, én mondom meg a kommentelés sötét hátsó soraiból, könnyed vállrándítással és tizenkét másodperc alatt, hogy a te remek blogodnak még mi mindent kellene elérnie, hogyan is kellene a világot megváltanod vele az én ízlésem szerint. Fontos, becsülöm, nagggggyon komoly teljesítmény beetetés-dicsérethát mikor írsz már arról is, hogy…, a teljes képhez hozzátartozik az is…, és te teljességre törekedsz, nem?

És miért nem csinálod végig, miért csak felveted ezeket, miért nem oldod meg már nők és férfiak helyzetét amúgy globálisan? Én a helyedben azt csinálnám más izéjének verése a csalánba … Csak a tökéletes az elég, csak az eszmény a normális.

Én is éppen benne vagyok, habár messze nem voltam kiló a kezdéskor. Megmondom őszintén, teljesen szkeptikus vagyok, mint mindig. Nem azért, mert hajlamos vagyok a jojóra, hanem mert "életmódváltok", és az egészség, mint motiváció, a legkevésbé sem érdekel. A versenysporttal töltött évek alatt tropára ment a térdem és a derekam, elszakadtak a bokaszalagjaim, aminek végül az egészséges lábam látta kárát. Félévente járok orvosi kivizsgálásra, a kilóim számát kivéve minden eredményem irigylésre méltó - anyuméktól örököltem.

A túláradó áldicséretekhez képest inkompetensek a nők. Hogy aztán lehessen felháborodni, ha a nő mégsem olyan, mint a dalszövegekben, ha mégsem bocsát meg, ha kiszáll.

Ha lefogyhatnék 59 évesnél apa kezébe nyomja az üvöltő gyereket, ha nem hallgat a kínos magánügyekről, ha családon kívüli tevékenység is leköti, ha szerelembe bonyolódik mással, ha koszos a konyhapultja, ha nem akar gyereket, ha beadja a válópert.

A robotok ilyenek, a nők nem ilyenek, ezt csak rájuk nyomták, és mindez nem más, mint a kizsákmányolás eszköze, pont mint a tőkés logika, amely szerint a tökéletes munkaerő emberfeletti, nem alszik, nincs magánélete, nincsenek szükségletei, imádja a vállalatot, a munka a hobbija.

Koronavírusos a győri Audi-gyár egyik dolgozója

Emberek a nők is, nem félistenek, és ezerfelől szorongatják őket a szerepelvárások, ezek a ravasz dicséretek, és a sok szorongatástól nem jobban, hanem rosszabbul működnek, és ha a nyomás hosszasan tart, akkor a szabadulásuk sokszor drasztikus: összefirkálják a cella falát és letörik a zárat, de még az épületet is felgyújtják. Lehet megint szidni őket, ezek a tébolyult, hisztérikus, elmezavaros nők, hát nahát!

• Keresés: - Szégyenfal - IT café Hozzászólások
• Nem evett, nem ivott az 59 éves beteg csimpánz - aztán meghallotta régi gondozója hangját

Ez van a botrányos válások, szeretővel való megszökések, elkeseredett gyermekelhelyezési és vagyonmegosztási perek lefogyhatnék 59 évesnél durva elnyomásra logikusan erőteljes reakció. Aztán, a kontroll újabb eszköze, lehet ezeket a nőket mutogatni: mik vannak! Nem, nem teszünk emberfeletti erőfeszítéseket, nem a mi dolgunk mások létezésének súlyát cipelni.

• KalóriaBázis Fórum
• Egy 59 éves, koronavírus-fertőzött férfi engedély nélkül hagyta el az Uzsoki kórházat | hu

Néha bizony szétcsúszunk, elkeseredünk, nem jól működünk, nem szelíd a szavunk, erőszakra erőszakkal válaszolunk. Nem, nem vagyunk tökéletesek, és ne fojtogassatok minket a túlzó elvárásokkal.

Ahogy korábban megírtukszombat reggelre főre nőtt a beazonosított fertőzöttek száma Magyarországon, illetve meghalt 8 beteg. A laboratóriumi vizsgálatok száma jelentősen nő, már közel 32 ezer vizsgálatot végeztek el a kijelölt laboratóriumok, emlékeztetett. A Pesti úti idősek otthonában történtekkel kapcsolatban emlékeztetett: az elmúlt napon további 56 fő pozitivitását regisztrálták az otthonban.

Hibázhatunk, sőt, súlyos hibákat is elkövetünk, és nem mardossuk emiatt magunkat szigorúbban, mint ahogy ti teszitek magatokkal. Önmagunkhoz képest jól működünk, csak a ti érdeketeket szolgáló eszményekhez képest nem. Emberek vagyunk, gyarlósággal, ráhagyással, nem létezhetünk örökké feszesen, mások igényei szerint.

az idő igaz

A nyomás ellen tiltakozunk, mert hiába feszülünk meg, a lélek nem elhallgattatható: ha tartósan felborul az energiaegyensúly, a lélek végül kiált, és minél később, annál hangosabban és kétségbeesettebben.

És nem egyféle, női-asszonyi a feladatkörünk, más is érdekel minket a világból, dolgunk van emberként is benne, nem csak mindig nektek és hozzátok képest.

Nem azért érdemlünk emberhez méltó bánásmódot, tiszteletet, mert maradéktalanul megfelelünk a feladatunknak: szülünk, kiszolgálunk, és tökéletes anyák, háziasszonyok, szakácsok, szeretők volnánk. És a társadalom is jobban jár, ha nem néz kancsalúl festett egekre, hanem tudomásul veszi, hogy a nők teherbírása, lelke, önfeláldozása nem valami kiapadhatatlan kút, hanem nagyon is véges.