Százszorszép fogyás, fotó lefogyott segítségével Bodyflex

Volt egyszer egy kis százszorszép, olyan zöldlevelű kis százszorszép, sárga volt a fejecskéje s ragyogó harmatcsepp a kelyhében. Egészen magában élt a száron egy öreg aszott nagynénjével.

Százszorszép, virág vetőmag , Bellis perennis

Apját, anyját, még midőn százszorszép bimbó volt, leszakasztá a virággyűjtő professzor s öreg nagynénje nem győzte eléggé beszélni, milyen jó dolog az, ha professzor szakasztja le, könyvbe teszi és sokáig-sokáig megőrzi.

Egész nap azért zúgolódott, mert a száron hervadt el, s kis unokatestvérét százszorszép fogyás intette, tegyen meg mindent, hogy a professzornak megtessék, hadd szakassza le és préselje meg.

Százszorszépnek nem volt ám kedve mindehhez. Jobban szeretett körülnézni a szép zöld erdőben, bújósdit játszani a Mária bogárkákkal, enyelegni a napsugárral, egy szóval szabadon örülni és boldog lenni, mint ott benn valami növénygyűjteményben összezsugorodva unalomból meghalni. Csakhogy ezt nem vallhatta be nagynénjének, mert az bizonyosan hosszú szónoklattal s azzal felelt volna neki: hogy a dicsőségért még préseltetni is kell magát! Százszorszép idővel öregebb lett, nagynénje pedig meghalt.

Előbb kis unokatestvérét megáldotta s erősen lelkére kötötte, hogy az egyetlen út, mely boldogsághoz vezet, a professzor kezein át a növénygyűjteménybe visz. Százszorszép sírt, midőn nagynénje meghalt, de búja nem tartott sokáig. Rövid idő mulva ismét játszott, nevetett, boldog volt, örült a tavasznak, s az öreg forrás, melynek partján virúlt, komolyan bólintgatta ezüst fürtös fejét, s azt mondta, hogy a kis virágnál könnyelműbb, vidorabb teremtést életében még nem látott - pedig a forrás már jó ideig élt.

Mindennek oka abban rejlett, hogy a kis százszorszép szivében egy gyermek aludt: az érzelem, s a százszorszép fogyás boldogsága s víg dala mind mélyebben altatták el. Mert az öntudatlan gyermek százszorszép fogyás az érzelem bölcsődala. Egy csöndes nyári éjjel, midőn százszorszép fejét nyugalomra hajtá le, arczocskáján egyszerre égő, szenvedélyes csókot érzett. Az égnek egyik fényes csillaga sugárcsókokat küldött a kis virágnak és ez annyi volt, mint egy szerelmi vallomás.

Szeretlek kis százszorszép, fölemellek a fényes égbe, sugárkoronát teszek homlokodra s a szerelem belőled csillagot teremt!

Százszorszép fogyás

A szerelem a szív csillaga, a lélek virága. Az élet szerelem nélkül csillagtalan ég, virágtalan mező. Szeress, kis százszorszép! Édes, kimondhatatlan fájdalom vonult azon át, s az első fájdalom felébreszti a szunyadó érzelmet, és a felébredt gyermek először mosolyog - ez az első szerelem. Százszorszép illata azt felelte: «szeretlek! Azóta vége volt a gyermekjátékoknak; százszorszép ábrándos és szomorú lőn. Az öreg forrás ismét bólintgatta ezüst fürtös fejét s azt mondta, hogy olyan szerelmes kis teremtést még soha sem látott, pedig a mint mondtuk: a forrás már nagyon öreg volt.

És minden nap és minden éjjel kedvese birásaért imádkozott a kis virág. Nem vonzotta őt a ragyogó égbolt, a csillagélet fénye, azután nem vágyódott, nem akart semmit, semmit, csak ajakát ajakára nyomni, százszorszép fogyás egyszer látni őt közelről. S százszorszép minden imájára egy szem esett le abból a lánczból, melyek a csillagot az éghez köték, mert a szerelem imája felhat százszorszép fogyás trónjához, s az az egyetlen, mi törvényeit megingathatja.

A szerelem istennek egy része, s ép oly hatalmas, mint isten maga. S midőn az százszorszép fogyás lánczszem leesett a csillagról, az leszakadt az égről, mint egy fényes golyó. Átrepült a légen, ezer tűzsugarat szórva, s úgy tűnt fel, mintha a levegő égett százszorszép fogyás körülötte. Elmaradtak mögötte az ég fényes sphérái, tengerek, országok, városok, egyenesen az erdőnek repült, s az erdő százados tölgyei méltóság teljesen üdvözölték lombos koronáikkal a fényes jövevényt.

Cikkek a következő cimkével: "százszorszép"

De a csillag elrepült fölöttük mint egy ragyogó gondolat s százszorszép mellett csapott le, ki sugárzó kehelylyel követte merész röptét. Százszorszép boldogan hajlott le kedveséhez, ajka érinteni akará fényes alakját, de csakhamar fonnyadtan, hervadtan, megtört szívvel hanyatlott vissza.

Mert a ragyogó csillag, mely elcsábítá fényével, nem volt százszorszép fogyás fekete, érzéketlen - földnél. A professzor, ki épen virágokat gyűjtött az erdőben, annyira megijedt e látványon, hogy kalapját s professzori tekintélyét elejtve, eszeveszetten futott be a városba. Rövid idő mulva ismét visszatért az erdőbe s a «meteor kö»-vet, a mint a földre hullott csillagot nevezte, elvitette. Pár hét mulva felolvasást tartott az akadémiában, tizenöt kötetet írt a nevezetes eseményről, híres emberré lett, érdemjeleket kapott, de azt, hogy a meteor csillag volt-e, és hogy miért hullott le az égről - azt soha sem tudta kitalálni.

De azt tudta a kis százszorszép az erdőben, mely elhervadt a száron, mint a hogy már ezeren elhervadtak.

Hundred Beauty Tea

Mert vannak ezeren, kik szivük kiábrándulását túl nem élik, s vannak ezeren, kik ifjú álmaik el-elmosódó árnyát amaz országba követik, hol nincs csalódás. Volt egyszer egy sajtpincze A ki még nem olvasta, olvassa el most, és a ki már olvasta, olvassa el még egyszer, mert ez a mese roppant tanulságos egy mese.

Tehát volt egyszer egy sajtpincze.

77. Fogyás, súlymegtartás, egészségmegőrzés az én módszeremmel

Hogy ez a sajtpincze létezhessék, volt egy nagy, ódon kastély, melyben nem lakott már régóta senki, és mely a legpompásabb, legszebb kastély volt az egész világon; továbbá élt egy öreg majoros, a ki havonkint eljött ide egypárszor, hogy megnézze, vajjon rendén van-e minden?

A sajtpincze a legjobb hely volt a világon, dúsabb, nagyobbszerű sajtpinczét még csak képzelni sem lehet ennél, - igy vélekedett t. Nagy sürgés-forgás volt épen a pinczében; az egerek föl s alá futkostak, nagy sajtdarabokat vittek a pincze egyik zugából a másikba, s a vén egerek, melyek már nem dolgoztak többé, komoly méltósággal lépdeltek a fiatalok után, s nagy hasukat simogatva, roppant megelégedettek voltak. Mindennek oka pedig az volt, hogy egyik előkelő egércsalád ifjú sarjadéka ünnepelte első kirándulását - a világba, t.

Képzelhetni, hogy ez milyen roppant százszorszép fogyás volt! A pincze egyik zugában, nagy tuskón finom hamuszinű hálóköntösében a vén egérmama ült s pödörte hosszú fehér bajszát, mert az egereknél a nőknek is bajuszok van.

Hétköznapi évelő növény, amely egész Európában és Ázsiában honos. A napsütötte rétek, mezők, parkok gyakori virága. Olyannyira elterjedt, szinte mindenki ismeri.

Ha a kert kerítéséhez jutottál, fordulj meg és jer haza, akkor az egész világot láttad. A kerítésen túl nincs már semmi, a mit érdemes lenne megnézni.

Naturissimo százszorszép nappali arcápoló gél

Vigyázz fogyókúra a szentély belvárosában, ne feledd el soha, hogy a világ első családjai egyikének sarjadéka vagy s százszorszép fogyás egerek királyának a leánya a te menyasszonyod. A fiatal egér igen csinos legény volt.

Vélemények 0 Leírás Ha figyeljük testünk jelzéseit magas koleszterin, stbjó eséllyel elkerülhetjük a komolyabb szövődmények kialakulását. Ebben segít a havasi százszorszépet és több természetes alapanyagot tartalmazó, zamatos ízű Hundred Beauty tea. Az ősi kínai gyógyítás alapja a természetből vett gyógynövények alkalmazása, a havasi százszorszépet az alábbi néhány betegség gyógyítására már nagyon jó eredménnyel, bizonyítottan használták: Főként a magas vérnyomás, valamint szív- és érrendszeri betegség kezelésében segíthet és hozzájárulhat a szívkoszorúér és a szívizom oxigén ellátásához.

Kicsit meglátszott ugyan rajta, hogy egyszerű százszorszép fogyás származású, de csak külsőleg, mert belsőleg, a többi egerekkel ellentétben, igen művelt, fiatal egér vala, s már régóta vágyódott a nagy világba. Mindenkinek nagyon tetszett. Hamuszinű kabátján nem látszott a legkisebb foltocska sem, finom bajusza mindig fényesre ki volt pödörve, s hosszú, vékony farkacskáját annyi kecscsel és elegancziával tudta maga után czipelni, hogy már avval is meghódított magának minden egérszivet.

Legszebb volt azonban csillogó fekete szeme, mely oly okosan és hamisan tudott nézni, hogy az egérkisasszonyok mind beléje bolondultak. A fiatal egér tehát mindent megigért, a zsírégető affinitás anyja kivánt; megköszönte becses tanácsait, s miután lábát megcsókolta és magát az egész egérnép előtt előkelő finomsággal meghajtotta, kifutott a pinczéből és elkezdé útját - a nagy világban.

A kastély már rom volt. A félig leomlott falakat fris moh lepte be, letört oszlopok hevertek a földön, zöld repkény fonta körül, melyek vastag, roppant ágazatokban onnan ismét a falakra futottak fel s itt-ott nagylevelű koszorúkban csüggtek le a földre. A zöld lomb között néha egy-egy gyík okos szemecskéje villant meg, mint egy apró csillag.

Kisebb töredékekre a sokszinű hajnalka hajtotta le harmatos, viruló harangjait, finom ágazataival átkarolva a megfeketedett köveket meleg, ifjító öleléssel.

Itt-ott a falból egy-egy biboros oroszlánszájbokor virult ki, már messziről kicsillogott, kiragyogott a többi közül.

A sűrű lomb és a kedves virágok eltakarták az enyészet jeleit, úgy hogy az egész rom egy meggörnyedt, ránczos, barázdás agghoz hasonlított, kinek arcza még piros. Ha a százszorszép fogyás a rom fölött elfújt s hullámzásba hozta a fekete falakat takaró harmatos virág- és lombtengert, olyan volt, mintha isten fényesen akarta volna bebizonyítani, hogy a halálból élet lesz.

A kis egérke pedig midőn kijutott a pinczéből, okos, csodálkozó szemecskéivel jól megnézett mindent s úgy érezte, mintha belsejében valami hang mondta volna, hogy itt mégis csak szebb világ van, mint ott lenn a sötét pinczében. A kastély udvarának közepén tó volt, melyben vidor kis halak ficzkándoztak, a vizet néha magasra felfecskendezve.

A tó körül kis nefelejtsek és narcziszok virúltak, a vízbe lemosolyogva, nem tudni saját képükre-e, vagy a csintalan, fürge halacskákra? De higyjük az utolsót, mert a hiúság ép oly kevéssé áll jól a virágoknak, mint a kis százszorszép fogyás.

A napsugarak vígan tánczoltak a habokon, a virágokban csillogó harmatcseppekből piczi szivárványokat alkotva. Az volt ám a mesterség! A kis egérke csodálkozásában nem tudott hova lenni és nem foghatá föl, hogy lehet ez ugyanaz a világ, melyről anyja oly kicsinylőleg szólt előtte. Azt azonban nem lehetett az öreg egérmamától rossz néven venni, mert hiszen mindenki tudja, hogy a vélemények különbözők. A napsugarak mosolyogva, ingerkedve a kis egérkére is lecsillogtak, mely azt hivé, hogy megvakul a melegítő, sugárzó fénytől.

De nem vakult meg, és az kétségkívül szerencséje is vala, mert akkor nem láthatott volna többé semmit.

Százszorszép virág

Pedig a mint hivé, csak a félvilágot látta eddig, hátra volt még a világ másik fele - a kert. Csing-csang, csing-csang, szólt épen a közelfekvő falu harangja, midőn a kis egér a kertbe jutott.

Misére harangoztak, a mi nagyon hétköznapi dolog. Csakhogy a kis egér ezt nem tudta, s midőn a tiszta csengő hangok hullámzásba hozták az illatos levegőt körülötte, és a harmatos virágkelyhek mind lehajlottak száraikra, a kis egér is úgy érzé, mintha imádkoznia kellene, szebben, jobban, őszintébben, mint azt a sötét pinczében tevé, hol semmi sem emlékeztette isten véghetlen jóságára.

Az újra feléledő természetet akkor élvezhetjük igazán, ha megújult erővel vágunk neki a tavasznak. A legjobb, ha a szépségről és egészségről gondoskodó módszereket és szereket egyenesen a természetből merítjük. Ez nemcsak hasznossá, hanem élvezetessé is teszi a megújulást.

S tovább ment. Ekkor egyszerre a magasból csengő, csattogó pacsirtadal hangzott, s mintha csak vártak volna e jelre, e dallal összeolvadt száz meg száz csiripoló madárhang. Úgy látszott, mintha az egész levegő csupa csengő, zengő madár lenne. A virágokban sugározni kezdének a harmatcseppek, a nedves kelyhek mintha jobban feltárultak volna, hogy magokba szívják a bűvös százszorszép fogyás.

A pillék mozdulatlanul, hallgatózva csüggtek az illatos virágkelyheken, s még százszorszép fogyás pajkos napsugarak, az örökké víg, örökké tréfás gyerekek is felhagytak nyaktörő tánczaikkal a légben. S a kis egérke? Ott állt, elbájolva hallgatta az égi hangokat.

Úgy érezte, mintha ez édes dalra szivében is dal felelne. Nem csodálkozott. Mindazt, százszorszép fogyás l- teanin zsírégető hallott, már régen hallotta magában, szivében zengeni, mint egy szebb világ sejtelmét, s azok a dalok, melyekről lenn a sötét pinczében álmodozott, itt leghatásosabb fogyókúra napsugaras világon mint jó, szeretett ismerősök üdvözölték.

Úgy érezte, mintha ő is együtt zenghetne a madarakkal, versenyt dalolna a léggel, versenyt az ég angyalaival - de ajka néma maradt, s a mi benne zengett, benn, szivében, arról nem tudott senki. Tovább folytatta útját. A madarak «jó napot» csiripoltak a kis szürke vendégnek, a virágok pedig roppant kecsesen «jó napot» bólintottak kelyhecskéikkel. Mindenki oly szives, oly kedves volt, oly fesztelenül, őszintén viselte magát, s nem oly unalmasan, mint az egerek sötét hazájában, hol mindenki úgy mozgott, mintha dróton járna.

A kis egérke körülnézett a kertben, látta azt a sok szép, ragyogó virágot, míg szemét elbájolva vásárolni fogyás tippeket - nem tudta, melyiket nézze előbb, melyiket csodálja jobban.

Százszorszép – a szerény szépség

Kelyhemben a múlt halála, a feledés százszorszép fogyás, kelyhemben a jelen élte, a jelen érverése, az élvezet születik.

Én bíborban születtem, én a szellemek királya, a szellemek zsarnoka vagyok, a ki illatomat szívja, az enyém! A fűben kis démutkák, folyókák, pitypangok és violák csevegtek, roppant jó kedvvel, félszemmel pislantva az új vendégre, s ha az rájok tekintett, fejecskéiket hamar a zöld fűtakaró alá százszorszép fogyás. Olyan szégyenlősek voltak. Mindnyájan olyan vígan, jókedvűen beszélgettek, játszottak a madarakkal, bogarakkal, sőt csókolóztak a lepkékkel és madarakkal is. Istenem, ha azt az öreg egérmama látta volna!

De nem látta, és az igen jó volt, kivált a virágok jó hírnevére nézve. Honnan jösz? Nem itt van a világ. Lásd ott jobbra százszorszép fogyás magas, százszorszép fogyás hegyeket, azokon túl van a világ. Itt csak otthon van». Mindenütt van világ, világ és isten!

Este lett s a kis egérke szomorúan gondolt a sötét pinczére, hideg otthonjára, gondolt rideg, durva, tudatlan társaira - s ime búcsút kelle vennie ettől a szép világtól, melynek minden teremtményét már úgy megszerette. Keserűen küzdve önmagában, el akart már válni, midőn a zöld pázsiton, a sok piczi, igénytelen virág között gyönyörű liliomot vett észre. Hosszú száron emelkedett fel, nagy zöld levelek félig elrejtették a szép bimbót. Mámorító illat ömlött ki félig nyitott kelyhéből, s a néma virágdal kimondhatatlan bűbájjal érinté a kis egér lelkét.

Közelebb akart lépni, ekkor valaki nevén szólítá s hátra tekintett.

Előtte anyjának két barna libériába öltözött inasa, két nagy patkány állt, vigyorogva, nagy fogaikat csikorgatva. Haza kellett mennie.