Mi történt a gloria marshall fogyással. Tartalomjegyzék

Egy álom Ott álltak apával a szállodai szobában. Dohányszínű füst öntötte el a szobát, félelmetes mi történt a gloria marshall fogyással gomolygott. Eltűntek a bútorok, akárcsak a mosdó. Csak a kopár ruhafogas látszott még a sarokban.

Kavargott a füst.

Ebből a kavargásból nőtt ki az a valaki, aki maga volt a kavargás, maga volt a füst. Oszlopszerű karok nyúltak fel. Egy arc elmosódó körvonalai. A fiú szorosan apa mellé húzódott. Mozdulatlanul álltak mind a ketten, valahová az ablak felé néztek.

Semmi se volt az ablak mögött. Se folyosó, se emeletek.

A füst óriása, mintha lassan leguggolna. A füstkezek, mintha rácsúsznának a térdre. Egy pillanatra az arcot is lehetett látni, az apró, ravaszkásan hunyorgó szemmel. De aztán megint felegyenesedett, mintha megbánta volna, hogy lehajolt hozzájuk.

A hang is valahonnan a magasból jött. De melyiket…? Egymás mellett álltak; apa és fia. Valósággal összepréselődtek. Csönd volt a szobában. De a fiú tudta, hogy a füst óriása nem vár sokáig.

Közben, úgy oldalról, látta apa kabátját. A télikabát vonalát. Apa kissé félrehajtotta fejét. Gomolygott a füst. És akkor a fiú egy mozdulatot tett. Tulajdonképpen csak hüvelykujja rándult egyet, ahogy apa felé mutatott.

Senki se vehette észre. Talán még az se ott, a magasban. Nem volt ez jel, nem volt ez semmi. Csak éppen a hüvelykujj most már úgy maradt előrecsúszva. A füst ritkulni kezdett, majd még sűrűbben kavargott. Apa valahogy szétfoszlott. De nem! Ott állt mozdulatlanul. Még ebben a kavargásban is lehetett látni a télikabát fekete vonalát, a félrecsuklott fejet.

A fiú majdnem felkiáltott. Vidd már el innen! Inkább mintha távolodna lassú hullámzással és valami döbbent szomorúsággal. Hogy most már magukra hagyja őket abban a szobában.

Aki, nem szereti készen eléd tenni a válaszokat, de pontosan érzi, ha hárítod, és addig figyel kitartóan, szeretettel, amíg készen állsz rá, és megtalálod.

Látogatás apánál A kád szélén kuporgott. Akárcsak valami ágy szélén — egy pillanat, és mindjárt bele is csúszik.

Hasnyálmirigyrák

Megérintett egy törülközőt, a fürdőköpeny ujját. Kicsavarta a borotvakészüléket, de csak azért, hogy mindjárt visszacsavarja. Eloltotta a villanyt. És már sötétben üldögélt.

• 75 mcg t3 zsír veszteség
• Küldetés bárok lefogy
• Trim egészséges mama fogyás történeteket
• Fybogel használatával fogyni

Így még jobb. Így még inkább végig tudja gondolni azt, fogyni gyermek születése Mit kell itt végiggondolni? Bemegy apához, beviszi az almát meg a citromot. Meg talán néhány zsebkendőt. Mostanában mindig almát kér, mert az kell a szervezetnek. A citrom meg a limonádéhoz.

Mint egy sportoló, aki valami edzőtáborba vonult. Amint megkapja a citromot, elkezdi hajszolni Schlemmert. Neki csak a Schlemmer tud igazi limonádét csinálni.

Egyáltalán, csak a Schlemmer ér valamit. A többieket egyszerűen ki kéne hajítani. Ezek nem ápolók, öreg! Nem is tudom, honnan szedték össze ezt a bandát! Fél kiló alma, fél kiló citrom a konyhaasztalon, barna zacskóban. Egyáltalán, minden olyan menetkészen. A kabát, a sál a fogason. Beszélni kell a professzorral. Be kell menni hozzá. De ha van bent nála valaki… Hozzátartozók, látogatók vagy éppen egy barátja. Egy író vagy egy festő barátja. Akárhogy is, de be kell jutni hozzá.

Még nem szabad, hogy kiengedje apát.

Meg kell értenie, hogy… Mit kell megértenie? Hogy nem akarom többé ide beengedni apát? Nem akarom, hogy visszajöjjön? Egyedül akarok lenni, üldögélni és magam elé bámulni. Néha talán felhozok valakit.

Vagy nem hozok fel senkit. Apa nem jöhet ide vissza. Anya más.

Mi az, öreg?

Ő, ha majd hazakerül a kórházból, szépen befekszik az ágyába. Igen, bedugom az ágyba, néha beviszek neki valamit.

Persze, vele is kell beszélni, de azért az mégse olyan… Nem túrja szét a kéziratomat, nem tart előadást a fejlődésemről. Felgyújtotta a villanyt. Rántott egyet a törülközők függönyén. Mintha a professzor valahol a törülközők mögött lenne. Vagy éppen ő is a kád szélén csücsülne fehér köpenyben, előrehajolva.

Szépen javul, mi se hittük volna. Ő pedig megpróbált mosolyogni, bólogatni. Közben csak arra gondolt, hogy apa megint valami ronda tréfát csinált. Már úgy mi történt a gloria marshall fogyással, hogy feladja az egészet, kiszáll a dologból, de nem…! Elnyűtt kórházi köpeny a professzoron. Ő maga sovány, és olyan féloldalas. Az egyik válla ferdén felcsúszott.

Azt mondják, a tüdejével van valami. Finom, kis porceláncsészéből issza a feketét. Örökké feketét iszik, mintha láthatatlan folyamba merítené a csészéjét.

Vaságy az asztal mellett, örökké megvetve. Talán majd egyenesen az asztal mellől zuhan bele.

Beszélgetés, feketézés közben. Hogy ki az az egyetlen ember, akitől tanultam valamit? Nehogy ideggyógyászokra vagy pszichiáterekre gondoljon! Nos jó, inkább megmondom.

Igen, ő az egyetlen, aki… Akkor már nem volt más, csak Dosztojevszkij. Jó, de mi lesz apával, aki szépen javul? Dehogynem tudod, te átkozott hülye! És nem kisregény, hanem egy olyan hosszabb lélegzetű… Szóval, amihez neki kell ülni, amihez nyugalom kell. Hogy reggel, ha felébredtél, még fekhess egy kicsit.

Csattanásra ébredt akkor reggel. Vagy inkább tompa zuhanásra. Utána csönd. Békés, reggeli napfény szűrődött be a redőny rései között.

Odaát is csönd volt, a másik szobában. Az ajtó becsukva. Igen, az ajtót becsukta éjjelre. Hiszen, nem lehetett tudni, hogy apa mikor fekszik le. Hogy meddig járkál szivarozva, régi angol képeslapokat nézegetve. Igaz, fogyás adóköteles utóbbi időben már inkább csak feküdt, de akkor se oltotta el a villanyt.

Először senkit se látott, ahogy benyitott. A reggel csöndje, a bútorok csöndje. Szétdobált takarók a díványon, lecsúszott harisnyák. Lehetetlenül összegyűrt törülköző. Mintha apa becipelt volna egy lavórt, hogy ott, a díványon mosakodjék.

Feldőlt szék az ablak alatt. A nyitott ablak párkányán pedig begörbült, remegő lábbal — apa. Akárcsak egy furcsa növény abban az áttetszően tiszta fényben. Pizsamában ácsorgott a párkányon, megborotválkozva, lesimított hajjal. Lassan hintáztatta a karját, mint aki éppen startot vesz. Éles levegő áradt be az ablakon. A tér fái fölnyúltak.